Jankulár László
"Ahhoz, hogy jó Ving Tsunos légy, először kell találnod egy jó tanárt"
Írta: Jankulár László
Született: 1976, Komarno, Szlovákia
Kezdetek: Első találkozásom a harcművészettel nagyon fiatalon volt, 10 évesen kezdtem el Goju Ryu karatét tanulni. Abban az időben Szlovákiában majdnem ez volt az egyetlen stílus amit lehetett tanulni. Néhány évi edzés után egy utcai konfliktusba kerültem. Ez egy fordulópontot jelentett számomra, rájöttem, hogy a Karate számomra nem a legjobb út ahhoz, hogy megtanuljam megvédeni magam. Ez egy sport, nem több és nem kevesebb, túl sok szabállyal az igazi küzdelemhez.
Egy napon vettem egy harcművészeti magazint és ott volt egy rövid cikk a Ving Tsun Kung Fu-ról. Ez nagyon érdekesnek tűnt számomra és elhatároztam, hogy keresek egy iskolát, ahol ezt a rendszert tanulhatom. Ez tűnt a legjobb útnak az igazi harchoz, nincsenek szabályok, nincsenek nehezen kivitelezhető mozdulatok, nincsenek versenyek, fokozatok. Néhány héttel kesőbb találtam egy Ving Tsun iskolát közel az otthonomhoz, ahol hetente két alkalommal kezdtem el edzésre járni. Úgy tűnt számomra, hogy ez volt az amit évekig kerestem.
Minden edzés nagyon izgalmas volt és úgy éreztem, hogy ez az a hely, ahol megtanulok harcolni. A másik oldala a dolognak az volt, hogy nagyon sokat kellett fizetnem minden edzésért. Néhány hónappal később privát órákat is kellett vennem, mert voltak "titkos technikák" amiket nyilvanosan nem tanítottak...
Később elég bátornak éreztem magam ahhoz, hogy kipróbáljam a tudásomat barataimmal, akik más stílust gyakoroltak. Ez egy nagy csalódas volt számomra, rá kellett jönnöm, hogy nem működnek azok a technikák, amiket tanultam. Nem volt egyensúly az állásomban, nem volt jó a távolságtartásom, nem volt ütéserőm, az edzéseken tanult gyakorlatokat lehetetlen volt számomra igazi küzdelemben is alkalmazni. Továbbra is biztos voltam benne, hogy a Ving Tsun egy nagyon jó harcművészeti rendszer, de jó tanár nélkül vagy jó iskola nélkül nem működik.
A legjobb barátommal Szayka Róberttel elkezdünk más iskolát keresni. Úgy gondoltuk, hogy a Ving Tsun csak egy módja a harcnak, de valószinűleg van sok más rendszer is ahol az utcai küzdelemben is hatékony technikákat tanítanak. Találtunk egy Kempo edzőt Magyarországon, akitől elkezdtünk tanulni. Heti néhány alkalommal jártunk Magyarorszagra csak azért, hogy tudjunk tanulni. Nagyon különbözött a Ving Tsuntól, nem csak a stílus, de az egész atmoszféra is. Senkit nem kellett Si Fu-nak vagy mesternek szólítani, mi csak közösen tornáztunk és egyszerűen barátok voltunk. Tiszteltem a tanítómat, Ő volt az egyik legnagyobb küzdő, akit valaha láttam. Nem csak küzdeni tanított meg miket, hanem arra is megtanított, hogy mindig legyünk szkeptikusak, mindent próbáljunk ki, ne higyünk el mindendt. Nagyon sok oktató állítja, hogy van valamilyen titkos technikája, de többségük soha nem vett még részt igazi küzdelemben. A Kempo az egyik leghatékonyabb stílus, amit valaha is láttam. Róbert megalapította a Szlovákiai Kempo Szövetséget, de én megvoltam győződve arról, hogy számomra a Ving Tsun a legmegfelelőbb rendszer.
Magyarországra költözve Budapesten találtam egy kis iskolát, ahol Wong Shun Leung Ving Tsunt tanítottak, amiről soha nem hallottam korábban. Első alkalommal elmentem megnézni egy edzest, de nem lehetett csak nézni, be is kellett állni gyakorolni. A tanár sokszor megtudott engem ütni anélkül, hogy én bármit is tudtam volna csinálni. Azonnal éreztem, hogy megtaláltam azt a Ving Tsunt, ami működik. A mozdulatok hasonlóak voltak, mint amit már korábban tanultam, de a teljes rendszer más volt. Volt mögötte logika, stratégia, minden mozdulatnak megvolt a maga értelme, oka. Arra taníttak minket, hogy a mozgásunk, mozdulataink a lehető leggazdaságosabbak legyenek.
Az első edzés után éreztem, hogy megtaláltam a legjobb iskolát számomra. Két évig tornáztam ebben az iskolában, de úgy éreztem nekem valami több kell. Egyre többet kezdtem el olvasni Wong Shun Leungról és Ő gyakran említette, hogy ha jó Ving Tsun harcosok akarunk lenni akkor először a legjobb tanárt kell megtalálnunk számunkra és utánna nagyon sokat kell tornázni. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a rendszert, amit meg akarok tanulni, de meg nem találtam meg a számomra legjobb tanárt. Nagyon szerettem azt az iskolát, szerettem a tanáromat, de valami többet, jobbat szerettem volna. Ha valaki nagyon jó harcos, az nem feltétlenül jelenti azt is, hogy nagyon jó tanár.
Ezután elkezdtem Ving Tsun iskolát keresni Európában és így találtam meg Gert-Jan Ketelaar iskoláját. Egy e-mailt írtam neki, amire Ő meghívott engem az iskolájába hogy találkozzunk és megismerkedjünk. Ez volt az első alkalom, hogy láttam hogy lehet a Ving Tsunt használni és gyakorolni profi módon. Az első edzés után, amikor a tanítványaival tornáztam rájöttem, hogy mit jelent az, hogy valamit helyesen gyakorolni. Nagyon sok Ving Tsun tanár létezik a világon, de én meg akartam találni a számomra legjobbat. Amikor megláttam Gert-Jan Ketelaar tanítványait, tudtam, hogy megtaláltam a számomra legjobb tanárt. A tanítványainak többsége nagyon jó, természetesen ez mindig függ a tanítvány adottságaitól is, de azok a tanítványai, akik már évek óta tanulnak nála nagyon magas és minőségi tudással rendelkeznek. A Ving Tsun nem egy könnyen megtanulható rendszer, ezért mindenképpen egy nagyon jó tanárra van szüksége a tanulónak. Számomra Gert-Jan Ketelaar a legjobb tanár, akit valaha is láttam és ennek legjobb bizonyítéka a tanítványaival való néhány órás gyakorlás.
Az érem másik oldala, hogy nagyon nehéznek tűnt számomra Hilversumba (Hollandia) utazni és ott tornázni az Ő iskolájában, mert én nagyon mesze, Magyarorszagon, Budapesten éltem. Úgy döntöttem, hogy egy időre Hilversumba költözöm, mert lehetetlen (szerintem) úgy tanulni Ving Tsunt, hogy csak évente 3-4 alkalommal találkozom a mesteremmel. Először is kell egy jó erős alapot építeni és ez után már évi néhány alkalmas talákozásnak elégnek kell hogy legyen a folyamatos fejlődéshez. Ez még mindig nem a legjobb módja a tanulásnak, de lehetőséginkhez mérten próbáljuk a legjobbat csinálni. A mesterem és a tanítványai nagyon sokat segítettek nekem abba, hogy ide tudtam jönni és itt tudtam tanulni. Hat alkalommal tornázom egy héten Gert-Jan iskolájában és elég gyakran tudunk közösen is együtt tornázni a mesteremmel. 
Másképp tanít, mint ahogy korábban láttam más iskolákban. Minden tanuló más, tehát más módon kell őket tanítani is. Mindent sokféleképpen magyaráz el a tanulóknak, megmutaja nekik a gyengeségieket, hogy ezzel is elősegítse, hogy a fejlődésükben egy következő szintre léphessenek. Az edzéseket nagyon logikusan felépítette, hogy ezzel is elősegítse tanítványai gyorsabb fejlődését.
A mesterem és a tanítványai nélkül nem tudtam volna Hilversumba jönni es itt Ving Tsunt tanulni. Nagyon sok Ving Tsun tanárral találkoztam korábban, de egyikük sem segített, ha nem tudtam eleget fizetni. Gert-Jan megértette a helyzetem. Adott nekem egy lehetőséget a tanulásra, bízom benne, hogy egyszer majd én is hozza hasonló módon fogok tanítani.
2008. Augusztus
Jankulár László